Nia írta:Esti Kornél(mert te Lazios vagy),de bárki más.Múltkor beszélgettem egy ismerőssel és mondta,hogy a Lazio szurkolók szoktak énekelni (lehet,hogy régebben),egy dalt ami a magyar 56-os forradalomról "is köthető".Tudsz erről valamit,esetleg egy oldalt ahol el lehet olvasni,nem baj ha olasz:)Csak érdekelne.
THX

Így van ahogy felettem is mondják, nagyon sokat éneklik ezt a lazialék, minden egyes meccsen felcsendül. Olyan szép, hogy egy magyar ihletésű dal a nem hivatalos indulója a csapatnak. Valóban az 1956-os forradalom után illetve közben keletkezett ez a dal Olaszországban, nagyon szép.
Ez egyébként az olasz szövege és a magyar fordítás:
AVANTI RAGAZZI...
Avanti ragazzi di Buda
avanti ragazzi di Pest
studenti, braccianti, operai,
il sole non sorge piů ad Est.
Abbiamo vegliato una notte
la notte dei cento e piů mesi
sognando quei giorni d'ottobre,
quest'alba dei giovan'ungheresi.
Ricordo che avevi un moschetto
su portalo in piazza, ti aspetto,
nascosta tra i libri di scuola
anch'io porterň una pistola.
Sei giorni e sei notti di gloria
durň questa nostra vittoria
ma al settimo sono arrivati
i russi con i carri armati.
I carri ci schiaccian le ossa,
nessuno ci viene in aiuto
il mondo č rimasto a guardare
sull'orlo della fossa seduto.
Ragazza non dirlo a mia madre
non dirle che muoio stasera
ma dille che sto su in montagna
e che tornerň a primavera
Compagni noi siam condannati,
sconfitta č la rivoluzione
fra poco saremo bendati
e messi davanti al plotone
Compagno il plotone giŕ avanza,
giŕ cadono il primo e il secondo
finita č la nostra vacanza,
sepolto l'onore del mondo
Compagno riponi il fucile
torneranno a cantare le fonti
quel giorno serrate le file
e noi torneremo dai monti
Avanti ragazzi di Buda,
avanti ragazzi di Pest
studenti, braccianti e operai,
il sole non sorge piů all'Est.
AVANTI RAGAZZI... (Előre srácok...)
Előre budai srácok
előre pesti srácok
diákok, földművesek, munkások,
a nap nem kel fel többé keleten.
Száz éjszakát virrasztottunk át
és hónapokon át álmodtunk
azokról az októberi napokról,
a magyar fiatalok hajnaláról.
Emlékszem volt egy puskád,
lehoztad a térre, vártam rád,
a tankönyveim közé rejtve
én is hozok egy pisztolyt.
Hat dicsőséges nap és hat dicsőséges éjszaka
a győzelmünk idején
de a hetedik nap megérkeztek
az oroszok a harckocsikkal.
A tankok összetörték a csontokat,
senki nem hozott segítséget
a világ csak figyelt
az árok szélén ülve.
A lány nem mondja az anyámnak,
nem mondja neki, hogy meghalok ma éjjel
azt mondja neki, hogy a hegyek közé bújdosok
és visszatérek tavasszal.
A bajtársaimmal elítéltek vagyunk,
elveszett a forradalmunk,
nemsokára megkötöznek
és a kivégzőosztag elé állítanak minket.
A bajtársaim már az osztag előtt állnak,
elesik az első, a második,
véget ért a szabadságunk
eltemetve a világ becsületét.
A bajtársak elrejtik a fegyvereket
majd visszatérnek énekelve az indulókat,
azon a napon, amikor felsorakozunk,
és visszatérünk a hegyekből.
Előre budai srácok
előre pesti srácok
diákok, földművesek, munkások,
a nap nem kel fel többé keleten.