Ma lesz, azaz szerdán hajnali 02:55 perckor Ronaldo búcsúmeccse. Egy nagyon jó cikk róla és az Interről ( igaz milan fórumról )
Ronaldo day, Ronaldo mánia, Ronaldo dráma és ……………a Júdás
Ronaldo day1997. július 25-én reggel 06:05, Fiumicinon , az Alitalia AZ 673 Rio de Janeiroi - Milano járata leszállt. A fedélzetén Susana Werner, Alexandre Martins és Ronaldo. A szeme fáradt, de a mosolyog, egy katonai zsák a kezében, a bal oldalon egy fülbevaló, fekete farmer és fehér fekete kék kockás ing. Csak két mondat hangzik el tőle:"Nagyon fáradt vagyok. Inter? Muy bien " Aztán a kisbusz elindul velük Milano legelegánsabb szállodája felé, egy kis pihenés a lakosztályban - amelyet az Inter bérelt a számára - ott ahol néhány nappal korábban Diana hercegnő szállt meg. Ebéd az elnökkel, majd egy gyors váltás a Palazzo Duriniba, hogy a tervezett sajtótájékoztatón megjelenjenek. Ronaldo kb. fél óra késéssel érkezik, de ezúttal a szurkolók a ludasak, akik között alig lehetett átkelni az autókkal. Brazil zászlók az út mentén, kisteherautókban, aztán rendőrségi kordon védi a főbejáratot. Hivatalos bemutatás - fekete Nike sapka, fekete és kék sál a nyaka körül a nevével, Ronaldo megkapja mezét. Az száma: 10. Egy órával később, a brazil mutatja a mezt az erkélyen a tömegnek. Bemutatása után a stadionba volt hivatalos, ahol a pályán több tucatnyi gyerek szeretgette agyon. Alig tudott kiszabadulni a futballistapalánták piciny ölelő karmai közül.

Az éjszaka utcabállal telt Milano kék fekete felében, akit vártak megérkezett, hogy másnap edzésbe álljon és választ adhasson a La Gazzetta dello Sport kérdésére, amelyet leigazolásának bejelentésekor tett fel az újság: „Vajon mit tud kezdeni a világ jelenlegi legjobb játékosa a kőkemény és könyörtelen olasz védelemmel. Ez nem Spanyolország, ahol a védők díszkíséretet adnak a csatároknak a kapuig. Itt mindig odaér még egy láb. Itt nincs tér és nincs levegő. Itt nincs kegyelem és nincs pardon.”
Ronaldo mánia – a „FENOMENO” megszületik
A brazil edzésbe állt, hogy a Ronaldo Dayt kövesse a Ronaldo Mánia. A kedvenc 9-es számát a Real Madridtól érkezett Zamorano akkor már lefoglalta, ő pedig kapásból a 10-es számhoz nyúlt, mivel nem akart feszültséget egyetlen játékossal sem az új klubjában. Ideológiát hamar talált a 10-es számhoz. „Gyerekkorom eszményképe Zico is 10-esben játszott egykoron. Remélem, hogy majd egyszer olyan jó játékos lehetek, mint Ő volt.” Megérkezését követően a bérletek szinte folytak ki a pénztáraknál. A kezdésig 48 ezer bérletet adtak el, ami akkor abszolút rekordnak számított az Inter történetében. A megérkezését követő két hétben több mint 10 ezer Ronaldo feliratos Inter mezt kelt el. Barcelona után Milanóbe is kitört a Ronaldo mánia.
Ronaldo hamar átállt a spanyolról az olasz stílusra. Lötte a gólokat a bajnokságban, az Olasz kupában és az UEFA-kupában. Szenvedett ugyan a védők brutalitása, durvasága és keménysége miatt, de nem hisztizett, nem panaszkodik, hanem a maga módján egy köténnyel, egy „seggre” ültetéssel vett elégtételt. Ronaldo nem rátörte, hanem egyszerűen rárúgta a „calcio”-ra az ajtót, hogy aztán pár hét múlva a Gazzetta dello Sport szakírói feltehessék a kérdést: „Vajon mit tud kezdeni az olasz védelem Ronaldoval”.
Pár hét múlva nagyon pontos helyzet elemzést adott az olasz stílusról, magáról: „Nehezebb a campionatóban futballozni, mnt a Primera Divisiónban. Sokkal kevesebb hely jut a csatároknak, kevesebb az idő a cselekvésre. Azért élvezem a játékot. Ha nem is használják, Olaszország továbbra is a catenaccio hazája. Szinte minden csapat védekező futballt játszik. Magára engedi az ellenfelet, aztán körülveszi és a földbe döngöli. Bármi áron. A csapatok tele vannak védővel, engem meccsenként általában három vagy négy vesz körül. Mivel meglehetősen gyors vagyok, néha túl tudok jutni rajtuk. Az esetek többségében azonban egyszerűen belémrúgnak, felrúgnak.”

Az Inter a Juventussall hatalmas harcban volt a bajnoki címért, ami aztán nem jött össze a végén. A Juventus elleni találkozót Ronaldo szerint egyszerűen elcsalta a bíró, többször is nyilatkozta, hogy azt a mérkőzést soha nem tudja megemészteni. Mivel ennek hangot is adott, ami hatalmas botrányt kavart, két meccses eltiltással büntették. A bajnokságban 25 gólig jutott, amit előtte első szezonban idegenlégiós még nem produkált a Seria A-ban.
Az Inter az UEFA kupában vigasztalódott. A negyeddöntőben a Schalkét, az elődöntőben a Szpartak Moszkvát, majd a döntőben a Laziót győzték le. Egyetlen csapat sem úszta meg Ronaldo gól nélkül. A Szpartak Moszkva elleni visszavágón két gólt is lőtt. Amit akkor a pályán művelt az egyszerűen csoda volt. Megérkezve a pályára az olaszok elképedve nézték az orosz tavaszban focipályára nem emlékeztető sártengert. A kommentátor azzal kezdte a közvetítést, hogy: ”Ha ezen a pályán a játékosok meg tudnak állni a labdával, nem csúsznak el, nem ragadnak bele a sárba, az maga lesz a csoda. Ez a pálya mindenre alkalmas, csak focira nem.” Aztán a második félidőben a riporter nem igazán akart hinni a szemének, amikor a Moszkvai sártengerben Ronaldo egy Zamoranótól visszakapott labdával kilépett két védő között, majd egy laza mozdulattal leültetett egy védőt, a kapust is elfektette, hogy belője az Inter második gólját. A riporter pedig csak egyetlen szót tudott ismételni látva a mozdulatsort: „Ronaldo fenomeno”. Másnap a La Gazetta dello Sport is így ünnepelte a két góljáért, ami döntőt ért az Internek: „ RONALDO - IL FENOMEO” .
Gigi Simoni az Inter akkori edzője így emlékezett vissza a szezonra később „Két dolog a mai napig elevenen él bennem. Az egyik Ronaldo gólja a Spartak ellen. Hihetetlen volt. Másnak a megállás, a talpon maradás is hatalmas erőfeszítésébe került. Ő pedig olyan szlalommal vette be a második gólnál a kaput, ami még egy tökéletes pályán is megsüvegelendő lett volna, nem ott, azon a sártengeren. A mérkőzés után elkértem tőle a mezét. A mai napig is úgy van, ahogy akkor odaadta. Sárosan, koszosan bekereteztettem. Kimosathattam volna, de nekem így örök emlék. A másik a szezon végén történt. Ronaldoval nagyon könnyű volt dolgozni. Mindent megtett amit mondtál neki, amit kértél tőle. Persze tipikus brazil volt. Az atlétikai képzést nagyon nem szerette, mindig azt mondta, hogy nagyon kifárasztjuk vele. Azonban ha adtál neki egy labdát, akkor úgy kellett elzavarni az edzés végén. Labdával egyszerűen nem tudott elfáradni. Az utolsó edzésen mondtam neki, hogy Roni jövőre kicsit többet edzünk és a 25 gólból lehet akár 30, 40 is. Ő hatalmasat nevetett átölelt és csak annyit mondott, hogy főnök elég lesz a 25.”

Ronaldo azonban ekkor már nagyon fáradt volt. Menedzserei, szponzorai egy perc pihenést sem engedélyeztek számára. Ha a NIKE hívta nem volt mese, mennie kellett. Ráadásul ezek a forgatások rendszerint az Egyesült Államokban voltak, ahová az utazás sem volt éppen a legpihentetőbb elfoglaltság. Ronaldo feszült volt, ideges és mind fizikálisan, mind pszihésen fáradt. Martins és Pitta a két ügynöke azonban nem adott számára pihenőt. Úgy gondolták, hogy addig kell ütni a vasat, amíg meleg, így Ronaldo esetében is most, amikor fut a szekér, kell megragadni minden lehetőséget.
Zagallo is egyre többször tette szóvá, hogy Ronaldónak pihenőt kellene adni, mivel agyonnyomja a súly, amit a klubcsapatánál és a válogatottnál is rápakolnak. Enyhíteni kellene a tempón és a nyomáson. Azonban senki nem figyelt rá, pedig Zagallo sajnos jó jósnak bizonyult.
A vb kudarc után szeptemberben egy teljesen más Ronaldo tért vissza az Interhez. Nem találta önmagát, állandóan fájt a térde és ennek következtében két meccsen játszott, majd kettőt kihagyott. Egy interjúban Ő maga így beszélt a vergődéséről: ”Majd beleőrültem már, mindig, amikor úgy éreztem, nem fáj majd a lábam, újra előjött a sérülés. Miután januárban kikaptunk a Bolognától, elhatároztam, hogy nem játszom többet fájdalmakkal, vagy fájdalomcsillapítókkal. Már nem is tudom mi a jó megoldás. Bánt, ha az emberek mosolyognak a sérülésemről hallva, és nem hiszik el, hogy azért vagyok rossz formában, mert nagyon fáj a lábam.”
Moratti is látta Ronaldo vergődését és így a Bologna elleni mérkőzésen kiújult sérülésre hivatkozva, extra szabadságot adott neki. Ronaldo hazautazott Rióba, ahol kezeltette a lábát, Nílton Petroni foglalkozott vele és csak két hónap után március 13-án tért vissza Olaszországba.
Mintha kicserélték volna. Igaz az Inter addigra már elfogyasztott négy edzőt, de Ronaldo ismét elkezdte szórni a gólokat. Az utolsó nyolc fordulóban nyolc gólt rúgott és úgy tűnt, hogy maga mögött hagyta a megpróbáltatásokat és a kudarcokat.
A drámai fél évHatalmas várakozással indult neki a következő szezonnak a nyáron megnyert Copa Amerika után. Az együttest Marcello Lippi vette át, akivel Moratti ismét a csúcsra akarta járatni a csapatot és ennek érdekében megvette a Laziótól Vierit is Ronaldo csatártársának. Azonban a két sztárcsatár csak a Milan elleni rangadón volt együtt a pályán az egész szezonban. Hol sérülés, hol pihentetés, hol pedig eltiltás akadályozta meg a közös szereplésüket. Ronaldo nem igazán találta a formáját, a sérülése, a térdfájdalma újra előjött. Ugyan akkor maga Lippi sem tudta igazán, hogy milyen formációba játsszon a két sztárja a pályán egymás mellett. Ehhez még hozzá jött a Baggio és Lippi közötti ellentét is, amely tovább mélyítette a válságot a Seria A favoritjának kikiáltott csapatnál.
Így érkeztek el a 1999. november 21-e a Lecce elleni mérkőzéssel, ahol Ronaldo bevette az ellenfél kapuját, majd 9 perccel később térdfájdalmai miatt cserét kért. Másnap az Inter orvosai látták, hogy mekkora a baj, ezt már nem lehet pihentetéssel és fájdalomcsillapítókkal kezelni, a térdszalag beszakadt, így azonnal intézkedtek, hogy Párizsban Gérard Saillant professzor megoperálja újra a korábban a PSV-ben már műtött térdét.

Ronaldo a műtét után megszállottként kereste a visszatérésre az utat. Előbb Rióban, majd Milanóban végezte a rehabilitációt, hogy aztán 2000. április 12-én a Római Olimpiai stadionban, a Lazio elleni kupamérkőzésen pályára lépjen. Pályára lépését nem csak az Inter, hanem a Lazio szurkolók is hangos ovációval fogadták. Mindössze 6 percet töltött a pályán, majd egy ártalmatlannak tűnő szituációban összecsuklott a fájdalomtól önkívületi állapotban.

Abban a pillanatban mindenki tudta, hogy nagy a baj. Az elkövetkező másfél évben, pedig Ronaldo a focival maximum akkor kerülhetett kapcsolatba, amikor a 2000. áprilisában született kisfát elvitte az édesanyja éppen soron következő mérkőzésére.
2001. március 8-án Salliant professzor meglátogatta betegét és orvosi szempontból teljesen egészségesnek nyilvánította. Elkezdődhetett a rehabilitáció annak érdekében, hogy megcáfolva a jóslatokat, ismét pályára léphessen.
A visszatérés, hogy aztán „júdásként” távozzon2001. szeptember 12-én jött el a nagy nap. Igaz, hogy decemberig kisebb nagyobb szünetekkel 16 forduló alatt 6 mérkőzésen játszott, de decemberben ismét súlyos izomsérülést szenvedett. A Brazil válogatott és az Inter folyamatos harcban ált egymással. A Brazilok szerint a Cúper vezette Inter teljesen rosszul kezelte Ronaldo visszatérését. Folyamatos volt a vita az Inter és a Brazil szövetség között. Az izomsérülést követően Ronaldo Brazíliába akart volna maradni, azonban Cúper ezt ellenezte. A kérdésbe aztán beleszólt a NIKE is, és a Morattival történt egyeztetést követően Ronaldo Rióban a válogatott orvosainak felügyelete mellett végezhette a rehabilitációt. Közben Cúper megvádolta nyilvánosan, hogy az egész cirkusz csak azért van, mivel otthon akart maradni a karneválon, hivatkozva egy Ronaldoval készült brazil TV interjúra. Visszatért Milanóba, de vele ment személyes erőnléti edzője és fizikoterápiás edzője, akivel az Internél végzett munka mellett egy külön, speciális programot végeztek el napról, napra. Hector Cúper folyamatosan győzködte Morattit, hogy játékosát a Brazilok belehajszolják az idő előtti visszatérésbe. A szakvezető nem értette a klubvezetés Ronaldóval kapcsolatos álláspontját: úgy vélte, a helyzet aláássa tekintélyét.
A vita eredményeként Ronaldo előbb lépett tavasszal pályára a válogatottban, mint a klubcsapatában. Előtte Scolari érdekes telefont kapott Milanóból. Cúper hívta és kérte, hogy ne küldje pályára Ronaldót – írta Scolari a vb után kiadott könyvében – mivel ha a válogatottban elõbb lép pályára mint az Interben, akkor neki abból komoly gondja támadnak az Inter szurkolók miatt. Március 27-én Fortalezában két és fél év után visszatért a válogatottba a jugoszlávok ellen, Scolari tesztelte Ronaldot.
Cúper ezek után kénytelen, kelletlen elkezdte játszatni, de folyamatosan hangoztatta, hogy Ronaldonak ki kell hagynia a nyári világbajnokságot, mivel fizikálisan még alkalmatlan a sorozat terhelésre. Kettőjük kapcsolatát 2002. májusában a Lazio elleni elvesztett mérkőzés zárta véglegesen, amikor is az azt megelőző mérkőzéseken folyamatosan gólt szerző Ronaldot Cúper leültette a kispadra a mérkőzés 71. percében. A brazil magatehetetlenségében zokogásba tört ki a kispadon, az Inter pedig elvesztette a scudettót. Cúper a világbajnokság előtt az argentin OLÉ-nak adott nyilatkozatában a történteket így kommentálta: „Ronaldo nem csak fizikálisan, de morálisan is alkalmatlan, hogy egy csapatot győzelemre vezessen. Én Adrianot sokkal jobb játékosnak tartom, inkább őt kéne kivinni a vb-re a braziloknak. A nyarat Ronaldonak edzéssel és pihenéssel kéne töltenie, nem szabadna elvinni a világbajnokságra.”

A vb után Paulo Paixao, a brazil válogatott első számú erőnléti edzőjének a nyilatkozata pedig végképp kicsapta a biztosítékot: „Cúpernak fogalma sincs a rehabilitációról. Ronaldot szerintem rosszul edzették az Internél az elmúlt hónapokban. Cúper kezei alatt 23 kisebb, nagyobb izomsérülése volt, ezért ragaszkodtunk ahhoz, hogy ne térjen vissza Olaszországba, hanem velünk készüljön. Az csak egy ürügy volt, hogy részt akar venni a karneválon. Alaposan felmértük az állapotát, s készítettünk egy felkészülési tervet a következő hetekre, hónapokra. Ennek a megvalósítását viszont úgy láttuk csak biztosítottnak, ha velünk marad, mivel az erről történő egyeztetésünk az Inter edzői karánál teljes elzárkózásra talált. Cúper kis híján tönkretette Ronaldo visszatérését és veszélyeztette a további pályafutását is. A világbajnokság alatt, holott voltak izomfáradságai, egyetlen injekciót sem kellett beadni neki, mivel a megfelelő edzésmunkával az izomzata és a térde bírta a terhelést.”
A Milanóba visszatérő Ronaldo nem edzett Cúperral, hanem külön edzést folytatott, egyedül. Kettőjük viszonya a tökéletes mélypontra jutott. Ronaldo találkozót kért Morattitól és kimondta a végső szót. Nem akar tovább Cúperrel együtt dolgozni. Vagy a tréner, vagy ő távozik a csapattól. Moratti kezdetben győzködte Ronaldot, de a brazil hajthatatlan volt. Olaj volt a tűzre a klubbot elhagyó Seedorf nyilatkozata is, aki azon a nyáron távozott a városi riválishoz: „ Teljesen egyetértek Ronaldoval, én is Cúper miatt hagytam el az Intert. Egyáltalán nem tud bánni a játékosaival. Sportot űzött abból, hogy csapata legnagyobb sztárjaival, legjobb játékosaival legyen a legkeményebb.”

Az átigazolási szezon utolsó órájában az Inter hivatalosan bejelentette, hogy Ronaldot eladta a Real Madridnak 45 millió euróért és 26 millió euróért pedig leigazolta a Lazio-tól Hernan Crespo-t. Este már több mint 200-an tüntettek Ronaldo ellen, a klub milánói fõhadiszállása elõtt.